“A lehetőség felelősség” – Krakler Katával és Grozner Ricsivel beszélgettünk
A második havas szezonra készül Grozner Ricsi parasíelő és edzője, Krakler Kata. Terveik közt a 2026-os téli paralimpia is felsejlik, de addig még sok a teendő.
2024 januárjában egy nemzetközi program keretében Dél-Koreában tudtatok edzeni két hétig. Mit adott nektek az út?
Kata: Ilyen messzire és ennyire menő síterepre nem minden nap jut el az ember, ráadásul ez az edzőtábor volt az első igazi közös edzéslehetőségünk havon. Mondtam is Ricsinek a felvonón ülve, hogy “na barátocskám, mennyire vagány, hogy életed hatodik havas sínapját Phjongcshangban töltöd.” A kint eltöltött két hét alatt elképesztő sokat tanultunk, és nagyon sokat fejlődött Ricsi. Az alpesi parasí csapattal a koreai nemzeti parasí csapat vezetőedzője, Ho Sung Lee és edző kollégái foglalkoztak. Vérprofik, a technikájuk és az edzésmódszerük is. Minden egység mellé be volt osztva egy koreai edző, az összes edzésnapon kísértek, és folyamatosan tanítottak minden síelőt és edzőt. Videófelvételek készültek, amiket a nap végén WhatsAppon elküldtek technikai és módszertani tanácsokkal kiegészítve. Az első nap reggelén megkaptuk a heti edzéstervet, majd minden reggel külön az aznapi programot. Ricsi az első csúszásoknál még kezdő síelőnek tűnt, a végére viszont képzett versenyző lett belőle. Voltak nagyobb esések, mivel a sebesség megnőtt, ehhez a tempóhoz viszont megfelelő technikai tudásra van szükség, hogy biztonságosan tudja kezelni. Ricsi maximálisan helytállt, sokszor mínusz 12-15 fokos hidegben edzettünk, ezzel együtt minden instrukciót igyekezett végrehajtani, az esések után pedig szépen visszaállt az edzésbe.
Ricsi: Nagyon nagy élmény volt az egész utazás, mivel olyan edzőktől kaptam tanácsokat, akik a dél-koreai olimpiai csapatot is edzik. Korábban nem volt lehetőségem ennyit síelni havon, ennek köszönhetően viszont jóval rutinosabb lettem. A személyes határaim is kitolódtak, például mert estem egy akkorát, amekkorát még soha, és mert az eddigieknél jóval keményebb terheléses edzéseim voltak. Gyorsabb lettem, sőt kevésbé félek a gyorsaságtól. Az már a ráadás, hogy az elején csak 181-as lécet tudtunk szerezni, így megtanultam hosszú léccel is siklani.
A 2024/25-ös szezonra milyen terveitek vannak? Hány versenyre tudtok elmenni, illetve mennyi havas edzésre lesz lehetőségetek?
Ricsi: A 2024 tavaszi és nyári időszak sajnos nem az eredeti tervek szerint alakult, mert szükségem volt két korrekciós műtétre, a két műtét pedig kétszer tíz hét rehabilitációt jelentett, ezért az edzőtáborokat kissé át kellett ütemezni a 24/25-ös szezonban. A tervek szerint félévente legalább húsz napot megpróbálunk havon tölteni, és ebben kell lennie versenynek is. Szárazon persze már folyik a felkészülés ezerrel.
Kata: Decemberben kezdünk, a továbbiakat még tervezgetjük Fábián Attila szövetségi kapitánnyal. Továbbra is ő az iránytűnk, emberileg és szakmailag is nagy segítség nekünk.
Egyelőre a februári, Fogyatékossággal Élők Alpesi Sí Országos Bajnoksága látszik biztosnak a Mátrában, a többit még tervezzük. Amíg nem utazunk, addig Ricsi rendszeresen csúszik műanyagon a Normafa síiskolában.
Ricsi: Nagy hangsúly van az erőnléti edzéseken és a gyógytornán is, ezekből a heti egy síedzés mellett három van.
Kata: Mindemellett Ricsi parasíoktatóként és demonstrátorként is besegít az adaptív síelés szabadidősport jellegű népszerűsítésébe. Az edzések és a versenyzés mellett így bőven van feladatunk és felelősségünk is, hiszen továbbra is célunk, hogy minél több fogyatékossággal élővel ismertessük meg a síelést.

Fotó: Bielik István
Ki izgul jobban, ha versenyen vagytok?
Ricsi: Kata. Bennem van egy egészséges drukk, ami a pálya nehézségétől is függ, de nem vagyok félős. Azért megyek, hogy minél gyorsabban csúszhassak.
Kata: Építkezünk, nem izgulunk. Az eddigi versenyeken nem a győzelem vagy a jó helyezés volt a cél, hanem, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Mi mindketten eleve élvezzük a síelést és a közös munkát, az ezzel járó utazásoknak és lehetőségeknek örülünk. Nagyon remélem, hogy tudunk majd versenyekre menni, mert versenyezni versenyen tanulunk meg.
Mik a távlati célok, és milyen út vezet odáig?
Kata: Távlati, bár halványodó cél a 2026-os paralimpia, aztán a 2030-as, majd a 2034-es is! Fontos, hogy minél több napot edzhessünk havon, és hogy a lehető leghamarabb eljussunk nemzetközi klasszifikációs futamokra. Márciusig jó lenne legalább harminc-negyven napot havon lenni, a tavaszi időszakban pedig elérni, hogy Ricsi fizikai állapota és tüdőkapacitása elérjen egy olyan szintet, hogy egy gleccserre szervezett táborban is tudjunk edzeni. Ebben nagy segítségünk Ricsi gyógytornásza, Stickl Sára, aki a gyógytorna mellett speciális erősítő gyakorlatokkal is boldogítja a fiatalembert. Ricsi szülei mindent megtesznek azért, hogy a céljainkat elérjük, most például beszereztek neki egy speciális maszkot, amivel növelhető a tüdőkapacitása.
A 2026-os paralimpia miért halványodó cél?
Kata: Ha a 2024-es tavaszi felkészülés a terveink szerint alakult volna, reálisabb cél lenne 2026, de lássuk meg, hogy alakul a 2024/25-ös szezon. Ricsi fiatal, még csak tizenöt éves, lelkes és tanulékony, és ami a legfontosabb, élvezi a síelést. Alig várja a műanyagos edzéseket is, pedig igazság szerint már rég kinőtte azt a pályát.
Ricsi: Ha minden a mostani tervek szerint alakul, a 2030-as paralimpia simán összejöhet. Végezzük a dolgunkat, és rövidt ávú célokat tűzünk ki magunk elé.
Van-e a következő szezonban is lehetőség olyan programon részt venni, amilyen a dél-koreai volt?
Ricsi: Bízunk benne. A Magyar Paralimpia Bizottság támogat minket, az ilyen jellegű programokra is az ő segítségükkel jutunk el
Kata: A februári V4 Winter Games-re például már megkaptuk a meghívót, tavaly ez is egy rendkívül jól szervezett és élménydús verseny volt Csehországban. A sí- és a snowboardcsapat tagjai voltak rajtunk kívül a parasnowboardos Fekete Lilla és edzője, Szabó Attila, illetve Horváth Panna látásássérült síelő és edzője, Vass Judit, valamint Márton Bálint, aki mozgáskorlátozott, de állva síel.
A műtétek miatt szóba került, hogy abbahagyjátok?
Ricsi: Fel sem merült.
Kata: Nem került szóba, és az sem szegi a kedvünket, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. A sport az sport, minden perce és pillanata szép és jó. Csak azt tudom mondani, amit általában szoktam, hogy a lehetőség felelősség. Nem az én agyszüleményem, de ettől még mindkettőnk számára iránymutató.