Tudni, tanulni kell – 46 év után indult újra alpesi sí szakedzői képzés a TF-en

Miért éppen most? Negyvenhat év telt el azóta, hogy legutóbb alpesi sí szakedzői képzés volt az egyetem jogelődjén, a Testnevelési Főiskolán.

A Magyar Sí Szövetségben évről-évre, évtizedről évtizedre szóba került, hogy jó lenne újraindítani a képzést, és az egyetemen is elkezdett érlelődni a gondolat. 2024-re összeállt

Ha eddig nem volt ilyen képzés, akkor hol szerezek képesítét a magyar síedzők?

Volt egy OKJ-s jellegű, kettő vagy négy féléves képzés viszonylag alacsony óraszámban, melyet a sísportban dolgozó szakemberek közül sokan elvégeztek, egyeseknek emellett síoktatói papírja is van. A sísportban sok képesítés nélküli edző dolgozik, akiket az élet tanított meg arra, hogy miként oktassák és eddzék a gyerekeket, az ifjúsági csapatot és a felnőtteket. A munkájukat jó néhány alkalommal segítették külföldi szakemberek, akik a saját hazájukban képzett, képesített, akár egyetemi diplomával rendelkező edzők voltak. Saját tapasztalat, hogy rengeteget lehet tanulni tőlük, ez a tudás pedig edzőként kamatoztatható.

Miben más, miben több ez a hat félév, mint az említett két féléves képzés?

Az időtartamból adodóan jóval mélyebb a tananyag, és rengeteg gyakorlattal jár. A tantárgyak nagy része az egyetem többi edzőképzésének is szerves része, tehát a labdarúgó-, az ökölvívás-, a kajak-kenu-, az úszó- és a műkorcsolyaedző is ezt tanulja. A tananyag széles spektrumon mozog, van benne anatómia, biokémia, élettan, sportpszichológia és sportpedagógia, sőt rendezvényszervezés és táplálkozástan, illetve jogi ismeretek is.

Mindennek hány százaléka fókuszál kifejezetten a síelésre?

Ebben a félévben úgy 15-17 százalékra számolom. Levelező képzésről van szó, kéthetente kettő napot töltenek az egyetemen a hallgatók, hétfőn és kedden reggeltől késő délutánig. Az első félévben összesen négy olyan alkalom van, amikor az alpesi sínek a sportszakmai részével kapcsolatos előadásokat tartunk, én és öt oktatótársam. A rendszer ugyanaz, mint más sportágaknál: a sportági szakszövetségek felelősek a szakedzői oktatásért, az egyetem pedig az a képzés nagyjából 80 százalékát kitevő általános tárgyakért. Az általános edzőképzés létszáma jó kétszáz fő, akik a legtöbb órára együtt járnak, majd szétszélednek, amikor a sportszakma a maga háromszor másfél órás blokkjában megjelenik a színen. A hat félév tantervét tekintve összességében elmondható, hogy az őszi félévekben az elmélet kap nagyobb hangsúlyt, a tavasz pedig inkább a gyakorlaté.

Ezalatt mit értünk? Sítáborokat?

Pontosan, illetve műanyag pályás edzést, tornatermi- és a természetben végzett kondicionális tréningeket, eszközös és eszköz nélküli gyakorlatokat. Tavasszal sítáborokba és egyhetes edzőtáborba megyünk, illetve meglátogatjuk egy-egy klub edzőtáborát, ahol a pályatűzésen és a gyerekekek edzésein van a fókusz. Terveink közt szerepel, hogy verseny előtt, vagy éles versenyhelyzetben nézzük meg, hogy kapubíróként, versenyszervezőként mire kell figyelni, és tanulunk videóelemzést is. Műhelyben tanulunk a sígyártás technológiájáról, az új és a már használatban levő lécek waxolásáról és a különböző típusú versenyekre való előkészítéséről, illetve a kötések beállításáról, tehát olyan gyakorlati és praktikus dolgokról, melyek egy edző munkája során szinte biztosan előfordulnak. A legtöbb edző nyilván nem olimpikonokkal vagy a világbajnokságokra és világkupákra készülő magyar vagy külföldi versenyzőkkel foglalkozik majd, hanem az utánpótlással, esetleg serdülő korosztályú, vagy még fiatalabb versenyzőkkel. A síspecifikus oktatás gerincét olyan témák teszik ki, melyben az edzők közveltenül érintettek, akár síiskolákban, akár egyesületekben dolgoznak. Minden edzőnek tudni kell, hogyan készítse elő a versenyző felszerelését, és hogyan készítse fel őt magát a versenyre.

Ez már pedagógiai elem.

Ami nagyon fontos. Az edzőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a sportolónak milyen pszichológiai és pedagógiai tréningre van szüksége egy verseny előtt, tudnia kell, hogy mikor és milyen versenyre küldjük, viszont nem szabad túlterhelnie mentálisan és fizikailag sem. A test és annak működése éppen olyan fontos eleme a tananyagnak, mint a lelki felkészítés: meg kell ismerjük a jellemző sérülésveszélyeket, és persze annak a módszerét, hogy miként lehet ezeket elkerülni. Úgy próbáltuk összeállítani a tantervet, hogy az alapoktól kezdve egyre mélyebben merüljünk el az elméleti és a gyakorlati részben is.

Úgy tudom, hogy a jelentkezés és a szak kihirdetése között rövid idő telt el.

Így van. Körülbelül két évvel ezelőtt keresett meg az egyetem rekreációs tanszékéről dr. Lacza Gyöngyvér tanszékvezető. Elmondta, hogy formálódik néhány új edzőképzés, és hogy az egyetem jelenlegi vezetése úgy képzeli ezt a dolgot, hogy a sportszakmai részt a szakági sportszövetségek végezzék, nem pedig olyan egyetemi szakemberek, akik adott esetben régebben benne voltak egy-egy sportban. Elkezdődötta a párbeszéd, az elmúlt év során pedig felgyorsul. Tisztázni kellett az anyagi viszonyokat is: az intézmény vállalta, hogy a maga keretein belül felel a képzés nagyobb részét kitevő általános foglalkozásokért, de a sportspecifikus elemeket, így a meglehetősen költséges külföldi edzőtáborokat a szövetség fizeti. Anyagi szempontból részben a hallgatók táboroztatása miatt a szövetség nagy fába vágta a fejszéjét, ezzel együtt elkötelezett, mivel hosszú távú befektetésről van szó.

Ideális esetben a végzők a tudást a magyar sísportnak adják vissza.

Éppen ebben bízunk, hogy a végzettek az utánpótlás keretein belül dolgoznak majd, és remélhetőleg a korábbinál jelentősen magasabb színvonalon. Ez az edzőképzés egyik lényege, illetve az, hogy ehhez a végzettséghez és egyéb kompetenciákhoz kössünk egyes dolgokat. Arra gondolok, hogy például csakis szakedzői diplomával lehessen valaki szövetségi kapitány, vagy csak az kaphasson műhelytámogatást a szövetségtől, akinek a klubjában legalább egy hivatásos edző van. Átszabhat, és alkothat is szabályokat ez a képzés.

Fotó: Bielik István

Hogyan zajlott a felvételi?

Gyorsan, és több lépcsőből állt: biológiából a tizenegyedikes középiskolai tananyagot kellett megtanulni, az emberi test felépítését a sejtektől indulva a szervezet működéséig. A tudást egy online teszttel mértük, ezután jött a sportszakmai rész, aminek volt egy írásbeli, egy szóbeli és egy gyakorlati része. A gyakorlati vizsgát májusban rendeztük műanyag pályán, a felsőoktatási törvény ugyanis meghatározza azt a néhány hetes periódust, hogy mikor kell ezt lefolytatni. Májusban nem igazán tudunk hóra menni, és egyébként sem elvárható, hogy a jelentkező a saját költségén kiutazzon Ausztriába egy gleccserre felvételizni, főleg hogy a felvételi nem garantálta a bejutást.

A tanterv is gyorsan lett kész?

Nem sokkal a felvételi határideje előtt. Az utolsó napokban kezdtünk őrült módon telefonálgatni és e-maileket írni, hogy egyáltalán kiket érdekelhet a képzés. A jelenlegi évfolyamot mondhatni kézzel szüreteltük a saját köreinkből. Olyanokat kerestünk meg, akik Magyarországon a sísportban dolgoznak edzőként, de képesítés nélküliek, esetleg oktatói vagy segédedzői szintű képesítésük van. Jól sikerült a toborzás, mert a várakozásommal ellentétben több mint harmincan jelentkeztek. A szám nemcsak engem, hanem az egyetemet is meglepte, ezzel együtt kikötötték, hogy maximum húsz főt vehetünk fel, öt fő alatt pedig nem indulhat el a képzés. Tizennégy-tizenöt embert képzeltem el, de a felvételin huszonhárom ember teljesítette a felvételhez szükséges pontszámot. Levelező tagozatról van szó, mégis erős elköteleződéssel jár, és sok energiát követel. A jelentkezők viszont jórészt felnőtt emberek, akiknek a sísport mellett megvan a munkája és a megélhetése. Végül tízen vállalták be felelősséggel, hogy járni fognak. Akik ebben a körben kimaradtak, a legközelebbi évfolyam indulásáról majd remélhetőleg korábban értesülnek.

A 28 éves Kékesi Marci fiatalnak számít?

Abszolút, viszont ő éppen PhD-zik, a TF-et pedig már korábban elvégezte, és elég sok tantárgy alól mentesül. Irigykednek rá a többiek, mert a tanulás sok időt vesz el egy felnőtt hallgató magánéletéből, a szabadidejéből, vagy épp a saját síklubjától és a versenyzőitől.

Mit adhat ez a képzés például Kovács Móninak vagy Kékesi Marcinak, akik mindketten magas szintű, olimpiát és világbajnokságot is megjárt, válogatott versenyzők?

Móni azután is benne maradt a sísportban, hogy abbagyta a versenyzést. Nyilván rendkívül jól ért a síhez, ezzel együtt neki is hoz majd újdonságot ez a hat félév. Az évek során én magam is rengeteget tanultam edzőként és sportolóként is, de a szakedzői strukturált képzés, ami komplex tudást ad. Nem volt könnyú összeállítani a tantervet. Leültem, és elkezdem végiggondolni, hogy mi minden férhet bele az időnkbe, de ahogy gondolkoztam, egyre csak rakódtak egymásra a rétegek, én pedig próbáltam a lehető legtöbbet beleszuszakolni ebbe a hat félévbe. Egyes dolgok így is kimaradtak, de nem kizárt, hogy lesz majd mesterképzésünk, ahol tovább tudunk építkezni.

Elképzelhető, hogy jövőre is elindul a szak?

Nem kizárt, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a képzés alpesí síre ad diplomát, viszont a Magyar Sí Szövetségen belül működik az északi szakág is, benne sífutás, síugrás és biatlon. Az északi szakág is szeretne szakirányú edzőképzést, és szóba is került, hogy megfelelő számú jelentkező esetén jövő szeptemberben megpróbálunk indítani egyet. Azt már tudjuk, hogy legalább öt főre szükség lesz, épp ezért alaposan felmérjük a helyzetet, hogy van-e rá igény a sportkörökből. Az alpesinél eleve tudtuk, hogy jó helyzetben vagyunk, mert korábban már több, mint hatvan ember jelezte felénk, hogy amennyiben lenne ilyen képzés, akkor jelentkezne rá. Ha jövőre indulna északi, akkor két év múlva újra indulhat egy alpesi évfolyam. Más sportokra is jellemző, hogy két évenként indítanak szakot, ilyen például az abszolút sikersportnak számító kajak-kenu. Jó lenne, ha az alpesi- és az északi szakág is bekerülhetne ebbe a körforgásba.