“1000-1500 fő is csúszik a pályánkon egy szezonban” – Babos Sanya a tanpályasztoriban
Fotó: Bognár Péter
“Az OSC-ben kezdtem síelni Wiegand Lívia néni csoportjában. A Normafára jártunk fel minden hétvégén, én is az elsők között síelhettem az első műanyag pályán. Imádtam az egészet. A havas táborokban sokat csúszhattam Wiegand Kriszta mögött, aki akkoriban az egyik legszebben síelő oktatónak számított. Később vívó lett belőlem, de amikor bekerültem a TF-re, megláttam egy felhívást a Nemzeti Sportban, hogy lehet menni síoktatói tanfolyamra. Tök jó, gondoltam, úgyis tesitanár leszek, kiegészítésként pedig jól jön mellé egy síoktatói papír. Jelentkeztem, elvégeztem, nekem lett az évfolyamon a legjobb a vizsgám. Az SMSZ-ben akkor építettek új demócsapatot, elkezdtem járni a demóválogatókra és a felkészítő táborokba, majd bekerültem a demócsapatba, 1999-ben pedig kijutottam az Interskire Norvégiába. Vizi Eszter is benne volt a csapatban, ő már akkor az Orsinak dolgozott: nemcsak oktatott, hanem az Orsi síútjait is szervezte. Rajta keresztül, végzős tesitanárként kerültem a Fogarasi Síiskolába, pár év alatt pedig eljutottam odáig, hogy Orsi szakmailag és emberileg is eléggé megbízott bennem ahhoz, hogy a Költő utcában kisfőnök legyek. Háromszögeztem: Mátyásföldön laktam, Óbudán és a Költő utcában dolgoztam, és emellé még bevállaltam egy tesitanári állást Nagytarcsán. Így lett a háromszögből négyszög, de aztán megnyitott a Fogarasi Síiskola zuglói egysége.” Ez a nyitás Babos Sándor történetének lényeges fejezete, ugyanis ekkor kezdett önállósodni. Amellett, hogy két tanpályát üzemeltet, aktívan dolgozik az SMSZ-ben is. Tanpályasztori, 2. rész.
Miért pont Zugló?
Orsi lepattintott nekem egy órát, az akkori zuglói polgármester fiát kellett oktatni. A Fogarasiban töltött évek során láttam, hogy nagyon sokan jönnek át Pestről Óbudára, de a hidakon már akkor is iszonyú nehézkes volt az átjutás. Pedzegettem Orsinak, hogy kéne valami pályát csinálni a pesti oldalra, de nem nagyon hitt benne. Abban igaza volt, hogy több budai lakos síelt, mint pesti, csakhogy a pestieknek is át kellett menniük Budára síelni tanulni. Úgy éreztem, hogy egy Zugló környéki helyszínnek megvan a létjogosultsága. Az óra után elbeszélgettem a Rátonyi úrral, hogy mit gondol egy zuglói síiskoláról, és hogy tud-e erre helyszínt, mire ő egyből rávágta, hogy igen.
Orsi kötött szerződést a helyszínre.
Én pedig csináltam egy külön céget az üzemeltetésre, Orsival pedig hat, vagy tán hét évig működtünk együtt. Amikor az ő szerződése lejárt, megegyeztem vele, hogy kiválok, kifizettem azt az összeget, amit kért, és onnantól kezdve önállóan működöm. 2000-ben kezdtem Orsinál, 2005-ben nyitottuk meg a zuglói pályát, ami 2012 óta fut Babos Síklub néven.
Egyből működött?
Igen. Már az első évben sokan jöttek, akik előtte Zuglóból jártak át Óbudára. Fejlődtünk, a vendégek száma nőtt, és még a 2009-es gazdasági válságot is egész jól átvészeltük. A covid óta kicsit nehezebb a helyzet, de azért most is megfordul nálunk szezononként 300-400 gyerek, és sokan jönnek magánórára is. Bejelentkeznek, hogy “csókolom, jövő héten megyünk síelni, és szeretnék egy órát venni, hogy megtanuljak”, mire szoktuk jelezni, hogy ez lehetetlen, de azért jöjjön el, mert legalább megmutatjuk neki, hogy milyen egy síléc. Ha a magánórákat is beleszámolom, 1000-1500 fő is csúszik a pályánkon egy szezonban.
Miért volt szükség a csömöri pályára?
Némileg kényszerből, viszont ami tapasztalatot gyűjöttünk előtte, azt mind belegyúrtuk abba. A zuglói iskolában néha már olyan sokan voltak, és olyan terhelést kapott a pálya, hogy kitörtek a tüskék a műanyagból. Alig fértünk el, ráadásul én a kezdetektől megkövetelem az oktatóimtól, hogy mindig csatoljanak sílécet a tanpályán, így előfordult, hogy tíz-tizenkét oktató volt fent egyszerre, plusz a tanítványok. Éreztük, hogy kell egy helyszín, azt pedig tudtuk, hogy Zugló mellett a XVI. kerületből jönnek hozzánk sokan. Először arra nézelődtem (és más síiskolások is), de végül lepaktáltam a Decathlonnal, és 2020-ban az áruház mellett felépült a csömöri síiskola, tulajdonképpen a Decathlon területén.
Ki az, aki tőled került ki, és pályát nyitott?
Például a Székely Zoliék. Zuglóban az egyik első oktatóim voltak a Huszka Korival és a Soltész Orsival, később viszont különváltak az útjaink, és ők olyan helyen találták meg a számításukat, amivel aligha zavarjuk egymást. Udvarnoki Gergőt szeretném kiemelni, ő Szentendrén vezeti a TESI Parkot. Tiszteletreméltó, amit csinál, hozzám hasonlóan kiképzőoktatóként is dolgozik, illetve az SMSZ elnökségi munkájában is részt vesz. Ezen kívül Derschner Orsi is nálam kezdett, aki sajnos épp most zárta be a hidegkúti pályáját, valamint Urbán Jakab és Fejérvári Dóri is, akik Székesfehérváron azóta is üzemeltetik a tanpályájukat. Inspiráltam még Üsztöke Lélt is, aki a legjobb barátom. Ő nem dolgozott nálam, de anno együtt kezdtük a pályafutásunkat a Start-Buda Travel kitelepített oktatóiként Innerkremsben.
Ha meg kéne fogalmaznod, hogy mik a legfontosabb tulajdonságai egy síoktatónak, akkor mit mondanál?
Figyelni kell a kommunikációra a szülők és a gyerekek felé is, egyenrangú félként kell tekinteni rájuk. Szerintem ez a mi sikerünk egyik kulcsa. Erőszakmentes kommunikációt használunk, pozitív megerősítést, sok dicséretet. Tapasztalatom szerint a teljesítménykényszerrel és elvárásokkal operáló, leuraló poroszos oktatás, melyet sok oktatási intézményben, és sajnos sok családban is még a mai napig megszokásból alkalmaznak, nem működik a mai gyerekeknél. Hatékonyabb, ha inkább megértjük, és elfogadjuk őket, ha sok-sok empátiával és nyitottan állunk hozzájuk, és partnerként kezeljük őket. Könnyebb így kijelölnünk a kereteket, amiben mozoghatnak, és amelyben sok-sok élményt adhatunk nekik. Az oktatónak olyan módszertannal kell rendelkeznie, amivel a mai gyerekeket kezelni tudja. A vezérelv, hogy “beszélj úgy, hogy érdekelje, és hallgasd úgy, hogy elmesélje!” A kommunikációról képzéseket tartok az oktatóimnak, irodalmat ajánlok nekik, hogy böngésszék, olvassák, tanulják, gyakorolják ezt a módszert. Mint ahogy én is tanulom. A szülőknek is segítünk abban, hogy sikerrel tudjuk oktatni gyermekeiket. Megalkottuk a Szülői Kódexet, és elindítottuk a Babi és Mimó kalandjai című mesekönyv sorozatot. Mindezek hatására nemcsak hatékonyak vagyunk, hanem nagyon szeretnek hozzánk járni a vendégeink, mert itt jól érzik magukat.
Oktatsz még?
Mindig is oktattam, de két síiskola vezetése mellett az oktatásra sajnos kevés idő marad. A táboraink közül viszont szezononként legalább kettőbe vagy háromba elmegyek, sőt volt olyan, hogy átadtam másnak a táborvezetést, én pedig oktattam.
Szóba került, hogy kiképző is vagy, emellett elnökségi tag vagy az SMSZ-ben. Egyesek megkérdőjelezik a szövetség létjogosultságát, mások fontosnak tartják. Te miért tartod annak?
Az SMSZ rendkívül sokat tett azért, hogy a síoktatás igazi szakma legyen, hogy a síiskolákban dolgozó síoktatóknak legyen szakirányú végzettségük, és hogy legyen lehetőségük továbbképzésre. A demócsapat miatt a kezdeteknél tűzközelbe kerültem, folyamatosan ott voltam az SMSZ-es továbbképzéseken, szakmai alelnök is voltam 2012-től négy éven keresztül. Ekkor alkottuk meg a Síiskolák Minősítési Rendszerét. Az SMSZ által minősített síiskolák kiemelt szakmai minőséget garantálnak. Elnökségi tagként azóta is a szakmailag elkötelezett síiskolák érdekeit képviselem. Szerintem a szakmaiság védelme a legfontosabb piacvédelmi eszközünk.
Mi számít neked örömsízésnek?
A demócsapattal nagyon szerettem síelni. Háromszor voltam Interskin, ez háromszor négy év felkészülés rengeteg edzőtáborral. A legjobbakkal síeltem, a formációzás nekem mindig is hatalmas élmény volt. Egy időben elkapott a freeride, főleg amikor már kifejlesztették ezeket a széles freeride léceket. 2010-ben az oktatóképzésen már szó volt pályán kívüli síelésről: lavinaismeret, mentési gyakorlat, stb. A tábor Kaprunban volt, és egyik napról a másikra leesett 60 centi friss hó. A kapruni gleccser közepében van egy sziklagerinc, és ha szemben állsz a heggyel, akkor balra vannak a pályák, de a sziklától jobbra van egy kisebb gleccser egy felvonóval, a Maurerlifttel. Akkor még át lehetett mászni a sziklagerincen, körülbelül hat méter magasságot kellett megmászni, hogy átjussunk a Maurerre. Szűz hó volt, érted, előttünk a Kánaán. Én ott verettem le először igazi freeride léccel szűzhóban, az agyamat valahol ott kéne megkeresni, mert feltehetőleg ott hagytam el. A gleccser azóta fogyott, most körülbelül 30 métert kéne mászni.
A családodból dolgozik valaki a síiskolában?
Szüleim rengeteget segítenek az irodában, sajnos most már csak anyukám. Rengeteget köszönhetek nekik. A feleségem gyermekfogorvos, akivel együtt találtunk rá a fent említett kommunikációs módszerre, amivel nemcsak saját gyermekeinket, hanem klienseinket is nagy sikerrel tudjuk kezelni, még a legnehezebb esetekben is. Legyen szó fogászatról, vagy síoktatásról, a helyzet kommunikációs szempontból nagyon hasonló. A fiam jövőre fog érettségizni, a húszonkét éves lányom a sísuliban dolgozik. Panka régen versenyzett, szlalomban nagyon tehetséges volt. Jó párszor volt korosztályos magyar bajnok, van olyan dobogós kép, amin ő áll az élen, Tóth Zita a második, a bronzérmes pedig Szöllős Noa. Panka csak úgy tudott volna továbblépni, ha külföldre költözik, de nem akart, és mi is úgy gondoltuk, hogy a síversenyzésben adódó lehetőségeket kimaxoltuk serdülőkorig. Most már ő is síoktató, elvégezte a TF-en a rekreáció szakot, a sísuliban oktat, és mivel ahhoz én már öreg vagyok, ő csinálja a social médiás reklámjainkat. Nagyon ügyesen felfejlesztette, jó ez így. A testvérem szervezi a külföldi táborainkat, sógorom pedig a síkölcsönzőben segít. Ugyan nem családtag, de Iván Danit is szeretném megemlíteni, aki a kezdetektől kitartott mellettem, a legnehezebb időszakokban is. Nélküle nem lenne olyan a Babos Síklub mint amilyen most. Jelenleg ő vezeti a zuglói pályát. Távlati célunk, hogy egyszerű síklubból olyan szabadidő klubbá alakuljunk, ami rengeteg aktív programot kínál a családoknak.
Kapcsolódó
