“Ez ilyen hülye filmekben van, ez a síoktatósdi” – Üsztöke Lél a tanpályasztoriban

A sajátod előtt dolgoztál műanyag tanpályán? 

Nem. Az Orsi akkori vezető oktatója, a Babos Sanya viszont már akkor jó barátom volt, a havas lejtőkről ismertük egymást. Akkoriban már Orsival közösen csinálta a zuglói pályát, és úgy gondoltam, hogy szerintem ilyet mi is tudunk csinálni, sőt meg is van a kellő ambícióm ahhoz, hogy ilyet csináljunk.

Az elejéről mondd. Kezdve onnan, hogy megszeretted ezt a sportot. 

Általános iskolában az egyik osztálytársam szülei megkérdezték a szüleimet, hogy mi lenne, ha a Tibi meg a Lél eljárnának síiskolába. Ettől kezdve hét éven át eljártunk a Külker SC-be, ahol Fehér Gyula volt az oktatóm. Nagyon megszerettem. Akadt egy-egy verseny is, de nem voltam eredményes, viszont ügyesen és szépen síeltem, a Gyula pedig megkérdezte, hogy mi lenne, ha telente beállnék hozzá segédoktatónak. Igent mondtam, onnantól kezdve a Normafánál a kivilágított pályán csináltuk az esti oktatást. Följárt egy csomó síiskola, följárt a Külker és az OSC, hétköznapokon és hétvégén is bőven volt munka. Eltelt így pár év, majd utánajártam, hogy ezt hivatalosan mégis hogyan lehet csinálni. A szüleim ekkortájt kérdezték meg, hogy mi lenne, ha kitalálnék magamnak egy rendes szakmát. Édesapám szállodaigazgatással foglalkozott, édesanyám pedig az InterTouristnak volt az egyik vezető embere. A kérdésükre azt feleltem, hogy síoktató leszek. Erre persze mondták, hogy“na jó, kisfiam, ez tök jó dolog, de ez ilyen hülye filmekben van, ez a síoktatósdi”, mire én azt mondtam, hogy én akkor is síoktató leszek, és Zermattban fogom a celebeket tanítani síelni. 

Az 1990-es évek közepéről van szó. Ha jól tudom, akkor még nem volt SMSZ-es képzés. 

Az ELTE berkeiben szerveztek egy egyéves oktatóképzést, úgy hívták, hogy nemzetközi síoktatói tanfolyam. Gimnasztika, edzéselmélet, volt sok tanulnivaló, majd jött a felkészítő tábor és a vizsgatábor Ravasclettóban. Levizsgáztam, fel is hívtam édesapámat egy fülkés telefonból, hogy “na akkor ezek a hülye filmek innentől kezdve jöhetnek, merthogy én síoktató lettem”, csakhogy 1997-ben ezzel a papírral baromi nehéz volt elhelyezkedni. Jártad a különböző utazási irodákat, de szinte sehol nem kaptál melót, aztán egyszer csak felhívott a Babos Sanyi, hogy “figyelj, én nagyon beteg vagyok, és el kéne vinni egy gimnáziumi tábort síelni”. Éppen Franciaországból autóztunk haza egy családi síelésből, úgyhogy visszakérdeztem, hogy “jó, oké, de mikor kell menni?”, mire mondta, hogy holnap reggel. Hazaértünk, kimostuk a cuccomat, és másnap reggel hat órakor ott voltam a Budaörsi Gimnáziumban. Fölültem egy buszra, és annyira jól sikerült a tábor, meg annyira elégedettek voltak velem, hogy a testnevelő tanár és az iskolai szervezők felhívták az utazási iroda vezetőjét, és elmondták neki, hogy “ugyan nem a Babos Sándor jött, hanem az Üsztöke Lél, de ez a srác nagyon jó”, később pedig felhívtak az irodából, hogy “jó a visszajelzés, gyere be, beszéljük meg a szezont.” Bementem Székely Balázshoz a Start Buda Travelbe, bemutatkoztam, és elkezdtem telepített síoktatóként dolgozni. Több ezer embert vittünk síelni, itt tanultam bele a táboroztatásba. 

Ez egy másik világ volt a maihoz képest. 

A telepített síoktatónak nemcsak az volt a dolga, hogy reggel fölkelt, kiment a pályára, és kétszer két órát oktatott, ez inkább ma van így. Akkoriban úgy ment, hogy reggel fölkeltél, segítettél megcsinálni a reggelit, kimentél, síoktattál, aztán segítettél ebédnél, elvoltál a vendéggel, aztán délután megint síoktattál, aztán megcsináltad a vacsoráztatást, és utána egész este, amíg a vendég le nem feküdt, ott voltál vele, és csináltad a dolgodat. Beszélgettél, sít javítottál, “eladtad” neki, hogy milyen jó dolog ez, hogy jöjjön a következő évben is. Te voltál az egyik arca az irodának.

Jó pénzt lehetett keresni vele? 

 A munkát heti szinten honorálta az utazási iroda, először 25 ezer forint volt a fizetés, a végén tán 40 ezer hetente, most pedig egy síoktató keres 100 eurót naponta, és több olyan is van, aki nyafog, ha ennél kevesebbet. Pedig kifizetjük a szállását, kifizetjük a bérletét, kap napidíjat, csak az ebédjét nem fizetjük ki. Nekem, mondjuk szerencsém van, olyan embereket viszek magammal táborba, akikben maximálisan megbízom, akiknek ha napi kétszer két órában átadok egy csoport gyereket, akkor tudom, hogy az a csoport gyerek ugyanúgy két füllel meg két lábbal jön vissza. Tudom azt is, hogy az oktató nemcsak síel a gyerekek előtt, hanem azzal a tematikával oktat, amit én elvárok tőle. 

Fotó: Bognár Péter

A 2008/2009-es szezonban elindult a síiskola. Egyből sikeres volt?

Áh! Baromi sokat kellett dolgozzak, egyedül csináltam. Megvolt a képzettségem és a teniszakadémia miatt valamiféle menedzsmenti gondolkodásom is, de nagyon nehéz volt az elején egyszerre oktatni és vinni az egész bizniszt. Akkoriban még azt gondoltam, hogy aki ide belép (legyen az bármilyen korosztály), annak az első évben meg kell tanulnia síelni. Ezt ma már nem így gondolom, mert nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy az első évben kigyártom a gyereket, és már mehet is a hóra. Ma már sokkal hosszabban és sokkal precízebben dolgozom, akkor viszont úgy álltam hozzá, hogy 150 százalékot kell beleadni a síoktatásba az első órától az utolsó óráig. Ma is így van, de sokkal jobban lebontom ezt a dolgot, és sokkal jobban el tudom osztani az energiámat. A kezdeti években így is akadt pár hullámvölgy, de a mai gondolkodásommal sem csinálnám máshogy az egészet. Elkezdtük egy garázsból, ahol a belmagasság alig érte el a 2 méter 20 centit, a garázst kartonnal meg mindenféle hungarocellekkel szigeteltem le, az egyik oldalon öltöző volt, a másik oldalon a szerviz, most pedig itt ülünk egy tágas épületben, amit szerintem sok síiskola megirigyelne. Jó ebben fogadni a vendéget. 

Hullámvölgy ide vagy oda, mégis lett egy másik WAX Klub, egy kettes számú iskola. 

Igen, 2014-ben. A tárgyalások már 2012-ben elkezdődtek, a legnagyobb lányom osztálytársának a szülei kerestek meg, hogy ők úgy látják, ez egy tök jó vállalkozás, meg hogy én milyen jól csinálom, és arra gondoltak, hogy szeretnének velem közösen csinálni egy síiskolát. Visszautasítottam őket, mondván, hogy én nagyon jó vagyok magamnak, és nincs szükségem társakra, de rágták a fülem hosszasan, és végül elkezdtünk helyszínt keresni. Megtaláltuk Budajenőt, és abban maradtunk, hogy ők kerülnek be többségi tulajdonosként, és 70-30 százalékos leosztásban megcsináljuk. 2014-ben kezdtük a munkát, a semmiből építettük fel az egészet. Jóval nagyobb pálya került oda, mint ami itt van, Nagykovácsiban, 5-600 köbméter földet kellett megmozgatni, hogy megfelelő lejtésű legyen. 

Jelentősen nagyobb beruházás volt azt elindítani a 2008-ban indulóhoz képest? 

Jóval több pénzbe került, közel hétszer annyiba, mint az első, és most még drágább lenne.  Nulláról felépítve szerintem ma 50 millió forint alatt nem lehet elkezdeni, de az is lehet, hogy az az 50 millió inkább 70. Az Aktív Magyarországnál lehet pályázni, és ha sikeres egy pályázat, akkor a 35 százalékát a beruházásnak fizeti az állam. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években ez szinte szakmává forrta ki magát, hogy miként kell tanpályát üzemeltetni, az SMSZ síoktatói képzésén belül szoktak is síiskola vezetők előadni a síiskola üzemeltetés témakörében. 

Ha már szóba került a Síoktatók Magyarországi Szövetsége. Dolgoztál valaha a SMSZ berkeiben? 

Volt megkeresés, hogy szeretnének felkérni elnökségi tagnak, de én nem szerettem volna beszállni. A Magyar Sí Szövetségnél három évig voltam fizetett utánpótlásedző, de ennek vége szakadt. a TF-en 2024-ben indult el az alpesisí szakedzői képzés, fel is vettek, de kiszálltam: lehet most kifogásokat keresni, hogy két síiskola vezetése és a versenycsapat mellett ez sok volt nekem, de ettől még tény, és megfutamodtam a dologtól. Nem tudtam volna ezt azon a szinten és úgy teljesíteni, ahogy egyébként magamtól elvárom. Korábban jártam a TF-re, van egy sportmenedzseri végzettségem, tehát diplomám van erről a dologról, de akkor még fiatal voltam, és a tanulás volt a fő szempont, most pedig a vállalkozás működtetése. Bármennyire szerette volna a Magyar Sí Szövetség, hogy alkalmazásban maradjak, ezt jogilag nem lehetett megtenni.

Említetted a versenycsapatot. Ezt mikor kezdtétek? 

Szinte egyből. Van három lányom, 2000-ben született a legnagyobb, 2004-ben pedig megszülettek az ikrek. Ők már itt, a tanpályán tanultak síelni 2008-tól, és az ikrek csoportjával csináltunk egy kis versenycsapatot. Akkor még úgy működött a gyerekek versenyeztetése Magyarországon, hogy szinte minden síiskola csinált házi versenyeket, ahova meghívták az összes síiskolát. A Hómenők hasonló, ott is részben síiskolák versenyeznek egymással, de akkor nemcsak egy tanpályán volt ez a dolog, hanem nagyon sok tanpálya csinált versenyeket. Ahogy nőttek a gyerekek, és kiestek a síiskolából, mindig jött az utánpótlás, és közülük választottam ki a következő csapatot. Manapság egyre kevesebb síiskolában van versenycsapat, és nem minden vezető síoktató ért velem egyet abban, hogy a versenyzés, a kapuk között síelés jó nekik. Lehet, hogy van is benne igazság, de nálam ez egy szerelem lett, nagyon szeretem csinálni, mert mindig azt látom, hogy a versenycsapat tagjai egyre jobban szeretik ezt a sportot. Csapatruha van, tök jó az egész, és csinálják sokan, amíg serdülő korba nem lépnek, U12 után pedig sokan átmennek Budai Balázshoz a Snowline-ba.. A 2019-es eresztésből konkrétan hat vagy nyolc gyerek ment át, a 2008,2009,2010, 2011, 2012, 2013-ban született gyerekekről van szó. Az a gárda lesz a következő magyar válogatott. 

A lányaid közül hányan lettek síoktatók? 

A három lányomból ketten oktattak itt, egyikük még mindig itt van. Ez egy családi vállalkozás. 

Itt, Nagykovácsiban hány gyereket oktattok egy héten? 

A régi időkben heti 150-160 gyereket tanítottunk síelni, mára inkább 110-120 gyerekről van szó. Van olyan vendégem, aki gyerekként itt tanult, és már hozta vissza a gyerekét tanulni. Itt tartunk tizenhét szezon után. Harminchárom évesen kezdtem, most ötven vagyok. Ha ennyi szezont végigvittünk, valamit csak jól csinálunk, és talán elmondhatom magamról azt, hogy a síiskolák vezetőinek mindegyikével jó viszonyt ápolok barátként és kollégaként, vagy mint a Magyar Sí Szövetség egyik korábbi utánpótlásedzője. Azt hiszem, hogy a sípiacon én lehetek az egyik olyan személy, akitől ha kérnek valamit, akkor az biztosan relatív rövid határidőn belül meg is lesz.