Franz Schubertnek is jó volt, neked is az lesz: a Gastein-völgyben jártunk

Fotó: Gasteinertal Tourismus GmbH / Marktl Photography
A Gastein-völgy eleganciája évszázados, a felette lévő sípályák és az őket kiszolgáló infrastruktúra viszont modern. Bad Gastein és környéke jó pár év kihagyás után került fel ismét a turisztikai térképre, az üdülés négy évszakos. Jelen írás a télre fókuszál, benne pirított csontból főzött leves, sífutás és alpesi sí, illetve Franz Schubert.
Kézikocsin tolnak be öt rekesz kis üveges sört, a nagyjából kilencven meztelen embernek a fele mosolyogva nyúl a maga palackjáért, a többiek értetlenül állnak a helyzet előtt. Meleg van, 50 Celsius fokot mutat a hőmérő, a körülöttünk lévők kendőkön vagy törölközőkön ülnek, a korosztály vegyes. Izzadni jöttek, felfrissülni, padszomszédunk közli velünk, hogy “ez a szeánsz az örök élet kulcsa, vagy ha az nem is, legalább szórakoztató lesz.”
Az említett szeánsz neve “Cheers!”, kezdete este 18 óra, helyszíne a Stubnerkogel kabinos liftjének alsó állomásától légvonalban nagyjából 300 méterre fekvő Alpentherme egyik szaunája. A fürdő a völgyállomástól három perc sétaút, autóval és közúton öttel több a kanyarok, a körforgalmak és a parkolóhely keresése miatt. Az Alpentherme hatalmas komplexum, benne sodrófolyosóval és csúszdákkal felszerelt gyerekrészleg, a zsivajon túl különböző hőfokú beltéri és kültéri szaunákkal, gőzkabinokkal teli, merülőmedencét és fürdőtavat felvillantó, térképes közlekedést igénylő wellnesspark.

Fotó: Alpentherme Gastein / Fotoatelier Wolkersdorfer
A szaunaszeánszokat a többi osztrák fürdőhöz hasonlóan óránként rendezik, a nyitott ajtajú helyiségben jó húsz perccel a felöntések előtt megkezdődik a helyfoglalás. A Cheers! előtt is így van, 17:40-kor már szállingóznak az emberek az alsó padokra, a lomhán telő következő húsz percben pedig egyre telnek meg és válnak szűkösebbé a középső, és végül a felső sorok is.
18 órakor lép be a szaunamester. Szigorú tekintettel bezárja a kertre néző ablakokat, majd visszamegy a bejárathoz, és betolja a cikk elején megénekelt kézikocsit. A helyiek rutinból nyúlnak a palackért, a turisták értetlenül, de a társas nyomás elveri a belső kétkedést. A bentlévőknek úgy a 85 százaléka bólint a sörre, a palackok nyílnak, majd a szaunamester felharsan, hogy “senki többet?”. A válasz nemleges, a kocsi ajtón kívülre kerül, az ajtók bezáródnak, a szaunamester kibontja a sörét, vonásai szigorúról mosolygósra váltanak, és felkiált, hogy “cheers!” – hát innen a szeánsz neve.
A dolgok innentől a megszokott módon folynak: az illóolaj-felöntés, illóolaj-felöntés ritmusát csak egy-egy korty szakítja meg. A felső szegmensben a hőség pusztító, a hőmérő 95 és 100 Celsius fok között mozog, egyesek transzba esnek, mások megfeszülnek, előbbiek viszont bent maradnak az ajtó nyílásakor, utóbbiak elmenekülnek. Előbbi csoporthoz tartozunk, a zárszó után úgy öt percig maradunk az egyre hűlő helyiségben, távozáskor az üres üveget a rekeszbe tesszük. A hidegvizes medence felé megyünk, merülünk egyet, a keringés helyreáll, egészségesek lettünk, sőt sokkal egészségesebbek, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Alpenthermébe egy egész napos síelés után érkeztünk.
A 2023/24-es téli szezonban kétszer jártunk Bad Gasteinben. Először egy szezonnyitón, majd márciusban, amikor a völgyet átszellőztető kellemes idő 1200 méter alatt kásássá formálta a havat. Az eltartott kisujjal síelőknek mindez persze zavaró tényező, másoknak viszont csak egy hóállag, mely éppen úgy élvezhető, mint a frissen ratrakolt pálya. Száz éve ratrakról még nem hallottak, de a síelést már akkor is élvezték a Gastein-völgy körül húzódó hegyeken. Történelmi kitérő következik.
Franz Schubertnek is megfelelt, sőt
A Gastein-völgy három településből áll, ezek Bad Gastein, Bad Hofgastein és Dorfgastein. A települések a Gasteiner Ache vízfolyás mentén épültek ki, történelmileg Bad Gasteint említik a legkorábban. A völgy már a 9. század óta lakott, egyrészt állattenyésztő és zöldségtermelő parasztok népesítették, másrészt bányászok, akik arany és ezüst után kutattak.
Üdülőhely, illetve Salzburg tartomány egyik símennyországa csak jóval később lett a környék, és az utóbbi két “esemény” között is eltelt jó fél évezred.
A Gastein-völgy a 16. században került a népszerű üdülőhelyek listájára, miután a század első felében Paracelsus (születési nevét nyelvtörő gyanánt ideírjuk: Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim) megállapította, hogy a hegyből feltörő forrásvíz gyógyító hatású. A svájci polihisztor (és korának egyik legismertebb orvosa) tanulmányaiban megjegyezte, hogy a víz jótékonyan hat a mozgásszervi panaszokra, így egyrészt a bányászok ültek bele előszeretettel, másrészt az uraságok. A környék turistaforgalma megindult, de a 18. században pörgött fel csak igazán, amikor Jeromos salzburgi érsek palotát építtetett, és beindították a kocsis közlekedést a tartomány fővárosa és Bad Gastein között.
Bad Gasteinben és Bad Hofgasteinben is hotelek és kávéházak épültek, a 19. században a vendégkönyvek lapjai folyamatosan teltek meg a nagyhatalmú vendégek (egyházi vezetőktől egész Ferenc József Károly első osztrák császárig) és az ismert művészek neveivel. Utóbbiak közül említsük meg Franz Schubert zeneszerzőt, aki egy itteni tartózkodása során komponálta a D-850-es, D-dúr zongoraszonátáját, mely Gasteiner néven tűnhet fel egy-egy kottafüzetben.
Az ismert vendégek tömegének és a fejlesztéseknek köszönhetően hamar az Osztrák Császárság egyik legnépszerűbb üdülőhelye lett a Gastein-völgy, a század végére pedig a fából készült sílécekkel érkező vendégek is feltűntek, és egyre többen jöttek, amikor a 20. század elején már vasúton is elérhetővé vált a fürdőváros.

A 20. század hajnalán / Fotó: Gasteinertal Tourismus GmbH
A síélet a második világháborút követően indult be csak igazán, 1958-ban itt rendezték az alpesi sí világbajnokságot, 1968 és 1988 között pedig női világkupafutamokat tartottak, csakhogy a 80-as évek végére megtört valami: a völgy és maga Bad Gastein is vesztett a népszerűségéből, a patinás, egyben a monarchia pompáját őrző Grand Hotel de l’ Europe hotelt pedig lakóházzá alakították, miközben előtte évtizedeken keresztül Európa egyik legnívósabb szállodájaként emlegették. Gastein egy időre lekerült a turisztikai térképről, pedig a termálvíz nem fogyott el, a hó pedig szépen esett minden télen, és a nyári látképnél is impozánsabbá tette a téli városképet.
A monarchia patinája körül sífutók kergetik egymást
Ugrunk az időben, egészen a 2023/24-es téli szezonra. Az utcák még mindig kacskaringósak és meredekek, a Grand Hotel épületében kulturális eseményeket és partikat rendeznek, a városkép gazdagodott.
A legnagyobb szállodák egy svéd társaság tulajdonában vannak, éppen ezért rengeteg a svéd turista, de jönnek a norvégok és a dánok is. A helyi turisztikai hivatal PR vezetője, Harald Kohler elmondta, hogy az északiak mellett jórészt németek, csehek és lengyelek érkeznek, a magyar egyelőre kevés, pedig a sípályák, a kerékpáros vagy a gyalogos túraösvények is megérnek egy (vagy több) üdülést, nem is beszélve a város több ezer négyzetméteres sziklafürdőjéről, a Felsentherméről.
2023 decemberében először szezonnyitó síelésre érkeztünk a városba, ráadásul a legnyugodtabb, karácsony előtti időszakban. Az utcák és a pályák még szellősek voltak, de azt már akkor megtudtuk, hogy a Gastein-völgy ismét vonzó a turisták szemében, ugyanis a téli szezonra a vendégéjszakák 85 százalékát előre lekötötték. A foglalások egy része a fürdőkúrákra érkezők számláját terheli (illetve az osztrák biztosítókét, amelyek évente egyszer állják a mozgásszervi betegségekkel küzdők itteni terápiáját), télen viszont inkább a síturizmusé a főszerep. A környező hegyeken több síközpont is épült változatos pályarendszerekkel, amelyek helyenként átsíelhetőek, úgyhogy egy egész nap is eltelhet anélkül, hogy az ember kétszer ugyanabban a hüttében enné a gőzgombócot.
A szezonnyitáskor mégsem az lesiklásé, hanem a sífutásé volt a főszerep, mivel 2023-ban másodszor rendezték itt a Ski Classics sífutó versenysorozat bevezető futamait. A pálya már 2022-ben is a sportág sztárjaival volt tele, nem volt ez másképpen 2023-ban sem: olyan klasszisok álltak rajthoz, mint a korábbi világkupa összetett győztese, Petter Northug vagy Thomas Bing, az amatőr versenyen pedig a négyszeres olimpiai aranyérmes Dario Colognával lehetett versenyezni. A Pro Tour futamokban 15 és 35 kilométeres távon indultak a profik, az amatőrök pedig 15, illetve 30 kilométeren nevezhettek.

Fotó: Gasteinertal Tourismus GmbH / Christoph Oberschneider
A sífutó versenyeket egy 1600 méteres tengerszint feletti magasságban lévő fennsíkon rendezték, a terep novembertől áprilisig eleve remek körülményeket biztosít a diagonál lépéseknek, összesen 45 kilométernyi pályával. “Örömünkre szolgál, hogy a Ski Classics sorozatot immár második alkalommal rendezhetjük meg Bad Gasteinben. A verseny a téli szezon egyik fénypontja, az élő televíziós közvetítéseknek köszönhetően Bad Gastein egész Európában jelen van” – mondta akkor Lisa Loferer, a Tourismusverband Bad Gastein ügyvezető igazgatója.
A Bad Gastein-i futamokkal kapcsolatban a Ski Classics elnöke, David Nilsson is megszólalt, szerinte “Ausztria eleve a téli sportok egyik legjobb helyszíne, Bad Gastein pedig az Alpok egyik koronaékszere.” Egyesek biztos túlzásnak érzik az áradozást (vagy éppen diplomatikusnak), de Nilssonnak igaza van, még ha túl is csordul.
Lesiklás és csontlé
A Gasteini-völgy fölött épült síterepek Ausztria legnagyobb síszövetsége, a Ski Amadé birodalmához tartoznak. A helyi pályák legmagasabb pontja Bad Gastein fölött van, ez a Kreuzkogel 2686 méteren. Miként azt kollégánk írta 2023 decemberi beszámolójában: “Az onnan nyíló panoráma leírhatatlan, sokan megfordultak ott bakancsban is, a pályákon bottal kaptató túrázók is fel-feltűntek. A hütték december elején szellősek, még a napos teraszon is volt hely bőven. Olyan vihar előtti csend ez, amikor még mindenki le tud ülni ott, ahol akar, de ahogy mondják: a két ünnep között már a jobb állóhelyekért is versenyfutás van.”
Ez a versenyfutás még február végén is jellemző volt, amikor a szezon során másodszor érkeztünk Bad Gasteinbe, noha ezt a sort csak ebédidőben éreztük, akkor megteltek a hütték. Az étlapok a szokásosak, két éttermet viszont kiemelünk, az egyik a házias konyhát vivő, aprócska Haitzingalm, a másik a Schlossalmbahn felső állomásánál, 2050 méteres tengerszint feletti magasságban lévő, a teraszával együtt egyszerre akár kétszáz vendéget kiszolgálni képes Kleine Scharte. Utóbbiban a frittatensuppe levéből nem a port és az állagjavítót, hanem a pirított marhacsont ízét érezni, a marharagu mellé érkező gombócot pedig gépek helyett kezek formálták. A ragu sűrű, zamatos, a hús omlik, az adag látszólag emészthető, kérünk még rétest, a tésztaburok roppan, a töltelék szaftos, a gyerekek a tányérból nyalják ki a maradék vanília öntetet. Az utolsó falatnál tudjuk, hogy a lesíelés nehezebb lesz, mint a reggeli első siklás volt, így az ebéd utáni felcsatolást követően nyugtázzuk: a jóllakottság árt a sportnak, márpedig a sport most kezdődik csak igazán, hiszen 1500 méter alatt, a Bad Hofgastein felé vezető pályák egyes részei keskenyek, vizesek és buckásak. Vállaljuk, és leereszkedünk a völgybe, ott már tavaszias idő fogad, a hófedte világból a hamarosan zöldellő rétek mellé érkezünk, a síkabát melege itt már túlzás.

Fotó: Gasteiner Bergbahnen AG / Marktl Photography
Márciusban három napot síeltünk a Gastein-völgy feletti pályákon, nagyrészt a Bad Gastein és a Bad Hofgastein feletti pályarendszeren, decemberben viszont a Sportgastein volt fókuszban. A közlekedést nagyrészt síbusszal oldottuk meg, mert kényelmesebb és praktikusabb, például nem zavarodunk össze, hogy hol az autó, ha a nap végén nem ugyanoda érkezünk, ahonnan indultunk. A busz bárhonnan hazavisz maximum harminc perc alatt, a bakancs élvezettel teli levétele után már csak a szauna melege járhat körül minket. Az írás elején magasztalt szeánsz rendhagyó, épp mint Bad Gastein birodalmi patinája, mellyel a város kitűnik a síközpontokat kiszolgáló települések sorából.
Decemberi beszámolónkat úgy zártuk, hogy a hegyek, a völgy, a vízesés, a vakító hó vagy a nyári zöld bársonytakaró magától értetődő kerete mindazok életének, akik itt születtek vagy már jó ideje itt élnek, miként a gyógyvíz is, amiről már az “ősidők” bányászai és földművelői is tudták, hogy elgyötört tagjaikra jó hatással lesz. A bányászok és a termelők persze csak röhögtek volna, ha azt mondják nekik, hogy Bad Gasteinből ötszáz évvel később síparadicsom lesz (sí?), de aligha zavarná őket, ha ebben a világban kéne élniük. Az élet azóta könnyebb lett, az ágyak kényelmesebbek, a házak komfortosak, a táj alig változott, látképe viszont bővült néhány felvonóval és kabinos lifttel, melyek a turisták és sportolók kegyeit szolgálva hangtalanul szelik át a hegyeket.
Közel 200 kilométernyi lesiklás
A Ski Amadé síszövetség égisze alatt működő SkiGastein négy különálló síterületet jelent a Gastein-völgy környezetében. A következő központokról van szó:
Schlossalm – Angertal – Stubnerkogel : kilátók, funslope, snowpark, 140 méteres függőhíd a Stubnerkogelen, 82 kilométernyi pálya, köztük egy 7 és egy 4 kilométeres is. A sítúrázóknak is jó itt, szám szerint hat kijelölt út van.
Sportgastein : a Gastein-völgy, egyben a Ski Amadé legmagasabban terülő síközpontja összesen 24 kilométernyi pályával (a Kreizkogel csúcsa 2686 méterre nyúlik, a pályák 1590 és 2650 méteres magasság közt húzódnak), rengeteg freeride területtel és három sítúra útvonallal. Az Avalanche Training Centerben lavinaismereti képzéseket szerveznek kezdő túrasízőknek.
Graukogel : a természetes hó birodalma 14 kilométernyi, jórészt fenyvesek közt húzódó, szélcsendes sípályával. Sítúrázóknak hetente kétszer vezetett, esti túra indul Bad Gasteinből. A központ magas színvonalú étkeztetést ígér két hüttében, regionális fogások szerepelnek a Graukogelhütte és Graukogelalm étlapján is.
Dorfgastein – Grossarl : a négy központ közül leginkább ez a családi síelésé. 2033 méterrel vagyunk a tengerszint felett, több mint 70 kilométernyi sípályával, ebből majdnem 30 kilométer kék jelzésű, 34 pedig piros, a maradék fekete. Sí- és hótalpas túrázás is szerepel a terítéken.