“A kedvenc terepem a rajtszekció” – Brunner Blanca olimpikonnal beszélgettünk

Érzed, hogy egy olimpiára készülsz? Mennyiben más ez, mint egy országos bajnokságra, egy Európa-kupára vagy egy világkupára készülni?

Nagyon más, mivel ennek más a súlya és a tétje, épp ezért kicsit stresszesebb, félelmetesebbnek tűnik. Korábban egy-egy nagyobb versenyen előfordult, hogy féltem, és ha nem tudtam átlendülni az ijedtségen, akkor nem álltam rajthoz.

Mitől féltél? 

Például attól, hogy nagyobb ugratók voltak a pályán, mint amiket addig próbáltam. Leblokkoltam tőle, megijedtem, az elmúlt évem pedig részben ezeknek a félelmeknek a kezeléséről szólt sportpszichológus segítségével. Próbálok kizárólag arra fókuszálni, hogy a pontjaim biztosan meglegyenek, és hogy elég versenyre jussak el az olimpiáig.

Hány verseny van még hátra? (Az interjú július közepén készült)

Három. Egy Olaszországban, kettő pedig Kínában, ezeken pedig bármi megtörténhet. Van egy olimpiai ranglista, a világkupán szerzett pontok alapján kerülünk előrébb vagy hátrébb a sorban. Snowboard crossban harmincketten juthatnak ki Cortinába, én a harmincadik helyen állok jelenleg. Minimális pontkülönbségek vannak, ezért közel állok ahhoz, hogy kiüssenek, de közben éppen ugyanennyi esélyem van előrébb kerülni. Idén úgy ötvenöten vagyunk a ranglistán, köztük akad olyan is, aki sérülésből tér vissza, sőt olyan is, aki szülésből, köztük olyan nevek, akik korábban már bizonyítottak olimpián. 

Három ember csúszik melletted egy eleve technikás pályán. Azon túl, hogy a pálya sem könnyű, mi adhat még okot a félelemre? 

Például hogy a többi versenyző nagyobb, erősebb testalkatú mint én. A cross-versenyzők között hozzám képest szinte mindenki nagy, én alacsony vagyok, kicsi és vékony, épp ezért a fokusz a tömegnövelésen van. Sokat járok edzeni és együtt dolgozom egy sportdiatetikussal is. 

Van olyan pontja a versenynek, ahol a termeted előnyös lehet? 

Igen, például a rajtszekció, ahol gyorsabb tudok lenni a többieknél. Mindez viszont addig tart, amíg egyenes szakaszra, vagy hosszabb kanyarokba érünk, ahol a termetemből kifolyólag azonnal csökkenek az esélyeim. Ilyenkor a technikai tudásommal kell kompenzálnom.

Említetted az olaszországi és a kínai versenyeket, ahol változhat a jelenlegi ranglista állása. Ezekre a déli féltekén is készültél. 

Augusztusban elutaztunk tíz napra Ausztráliába, ahol az edzésnapok után több versenyre is sor került. A versenyek jól sikerültek, sikerült jó pontszámokat elérnem, ami szükséges az alap kvalifikácóhoz. Szeptemberben Argentínába mentünk három és fél hétre. Argentína teljes mértékben az edzésről szólt, de itt is rajthoz álltam két kisebb versenyen. Nagy váltás ez ahhoz képest, hogy néhány évvel ezelőtt még inkább amolyan hobbiversenyző voltam. 

Mikor történt a váltás? Mikor dőlt el, hogy a hobbiból profi sport lesz?  

Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a versenyzéssel, amikor apukám három évvel ezelőtt hazajött Kanadából. Azelőtt is versenyeztem már, először csak magyar versenyeken, majd kisebb nemzetközi versenyeken, de ekkor beszéltem meg a szüleimmel, hogy megpróbálnám komolyabban venni, több időt és energiát belefektetni. Ők pedig maximálisan támogattak, látták, hogy van tehetségem hozzá. A most tizenkilenc éves húgom is nagyon jól snowboardozott, nekem úgy tűnt, hogy ő ügyesebb lesz, csakhogy elkezdett színészkedni. A színészet nagyon lekötötte, és nem akarta megkockáztatni, hogy például egy versenyen megsérül, és ezért kimarad egy időre, és nem tud vele foglalkozni. Miután eldöntöttük, hogy komolyan veszem a versenyzést, apukám alapított egy privát, de nemzetközi csapatot, amiben van egy észt és egy brazil lány, korábban pedig volt egy holland is. A csapatban az olyan sportolókat gyűjtötte össze, akik olyan országból érkeznek, amely híján van edzőnek vagy nagyobb csapatoknak, esetleg az ország természeti adottságai miatt szinte képtelenség, vagy nehéz megoldaniuk a havas edzést. Észtországban például a csapattársunk az egyetlen igazolt boardos. Apa úgy állt hozzá, hogy ha engem edz, akkor jó lenne mellém hasonló korú és célú lány társakat találni és edzeni, akár más országokból. Felkarol mindenkit, aki felkeresi.

Jó érzés nemzetközi közegben készülni? 

Persze, bár mivel magyar boardosokkal nem szoktam edzeni, így nincs igazán összehasonlítási alapom. Velük is biztos jó lenne. 

Miért pont a crosst választottad? Másik szám szóba sem jött? 

Nem, tizenöt-tizenhat éves korom környékétől kezdve ezen volt a fókusz. 

Számos, profi sportolóhoz képest egész későn kezdtél el versenyezni. 

Igen, és a most felnövő generációhoz képest is, akik már tizenkét évesen rajthoz állnak, épp ezért tizennyolc éves korukra olyan szinten lehetnek, hogy akár a sokkal idősebbeket is nagyon egyszerűen megverhetik. Az első szezonomban két-három versenyhétvégém volt és egy-két edzőtáborom, de tizennyolc éves korom előtt, még juniorként meglettek a megfelelő pontjaim, hogy Európa-kupán vagy világkupán induljak, 2020-ban pedig jött a grúziai világbajnokság. Ez volt az első év, amikor tényleg elkezdtem rendesen versenyezni, és nagyon nagy dolog volt, hogy egyből, ráadásul annyi idősen ki is jutottam a vb-re. A grúziai pálya volt a legnagyobb, amin addig valaha versenyeztem. 

Fotó: The Orbital Strangers Project

Vannak zenészek, akik évtizedes színpadi rutinnal is izgulnak, és lámpalázuk van, amikor fel kell menni a színpadra. Azt már megbeszéltük, hogy egyes esetekben féltél, de ha már ott állsz a rajtban, akkor van-e lámpalázad? 

Amíg fel nem csendül a hang, hogy mindjárt indulni kell. Még ha volt is némi remegés, onnantól már csak a feladatra koncentrálok, és elmúlnak a zavaró tényezők.

A többi versenyző viszont ott marad. Előre nézel verseny közben, vagy kinézel oldalra? Figyelsz a többiekre?

Előre.

Azt képzelem, hogy ez pár méteren keresztül mehet így, utána viszont nem. Ott siklanak melletted, mögötted, előtted.

Akkor is előre nézek. Ha tényleg eléjük akarsz kerülni, akkor saját magaddal foglalkozol.

Mi alapján dől el, hogy melyik sávban rajtolsz? 

A egyéni kvalifikációs idők sorrendje alapján történik a pálya kiválasztása. 

Számít, hogy melyik rajtmezőből indulsz? 

Persze, mert nem mindegy, hogy a rajtszekció után milyen pozícióból kerülsz az első kanyarba. Nekem a mai napig a kedvenc terepem a rajtszekció, és – erről ugye már beszéltünk – annál jobb nekem, minél hosszabbak ezek, és ha minél több rajtelem van, mert az alkatom miatt itt tudok gyors lenni.

Hol tudsz gyakorolni? Speciális pálya kell hozzá, vagy tudsz edzeni kitűzött pályán is?

Specifikus pálya kell, vagy eleve cross-pálya, például amilyen az Ausztriában a reiteralmi pálya, ami ki van építve földből, és csak hó kell rá. A szintén ausztriai Pitztal gleccseren évekkel ezelőtt jégből építettek cross-pályát, sok helyen pedig az edzések miatt építenek egyet, mint például abban az argentin síközpontban, ahol ősszel edzettünk. Több csapat is jelen volt, többen is hosszú időre érkeztek, szükség volt a kiépített pályára. 

Ti is jeges, kifagyott pályán csúsztok? 

Edzésen nem, és verseny esetén is úgy van, hogy ha nagyon jeges a pálya, akkor tolnak a futamon, és várnak mondjuk fél órát, hogy fellazuljon a hóréteg. 

Miként az alpesi síelőknél, itt is számít, hogy hányadik futamban indulsz? Mennyire befolyásoló a hó állaga, minősége? 

Ha nagyon meleg van, akkor annál rosszabb, minél később indulsz, de amikor négy ember megy egymás mellett, valahogy kevésbé számít a hó minősége. Ezzel együtt az a jó, ha az első tizenhatban benne vagyok. Nagyon sokat számít a deszkák waxolása, mi például magunknak waxolunk, egyik-másik csapatnak viszont nagyon komoly waxmestere van, ez egy külön tudomány. Másodpercek múlhatnak azon, hogy milyen wax van a deszkád talpán.

Komolyabb sérülésed volt már? Mintha több lenne a rizikó, mint egy sima alpesi számban, ahol egyedül mész a pályán. 

Szerencsére semmi súlyos, de láttam komolyabb sérüléseket. Bukás után, ha nincs nagy sérülés, akkor vissza lehet állni a versenybe, de nehéz behozni az első kettőt, vagy megelőzni bármelyiküket. Márpedig ez kell a továbbjutáshoz.

A világversenyeken szerzett rutin miatt egy országos bajnokságon nagyobb magabiztossággal állsz rajthoz? 

Igen. Idén például engem küldtek le először, hogy próbáljam ki a pályát, ehhez képest viszont elmegyek világkupára, meglátom a pályát, és azonnal az jut eszembe, hogy “úristen, itt le kell menni”. Az pedig még egy lapáttal rátesz, hogy több rutinos, top versenyző is így néz a pályára. Nagyon más világ a világkupa. Sokkal nagyobb ugratók vannak, a rajt is sokszor félelmetes, eszméletlen különbségek vannak még egy Európa-kupához mérten is. Egy világkupán nekem a pálya nehézségén és a rövid, egy-két menetes edzéslehetőségen kívül az is kihívást jelent, hogy nagyobbnál nagyobb nevek vannak körülöttem, és hogy szigorú a menetrend, feszített a tempó, és hogy el kell fogadnom a kamerákat, hiszen ezeket a versenyeket leadják a tv-ben. 

Pályabejárás azért világ- és Európa-kupán is van, ugye? 

Persze, de ennek biztonsági oka van. Lehet ismerkedni a pályával, de versenyen 100 százalék, hogy teljesen más tempóval érkezel egy-egy ugratóhoz vagy kanyarhoz, mint ahogy a pályabejáráson, vagy adott esetben egy edzőkörön. A folyamat egyébként úgy néz ki egy világkupán, hogy kiválasztanak két lányt és két fiút a legjobb tíz közül, akik verseny előtt egy nappal kipróbálják a pályát, és a véleményük alapján változtatnak rajta apró dolgokat.

Jelen állás szerint kimész az olimpiára. Belefér még utána négy évvel egy másik olimpia? 

Bele, de jónak kell maradni, és jönnek a fiatalabbak, akik nyilván lehetnek jobbak. 

A 2030-as olimpián 26 éves lennél, tehát még bőven abban az életkorban vagy, hogy fejlődhetsz. Beáldoznál még pár évet teljesen a profi sportnak? 

Tény, hogy a sportkarrierem inkább a kezdetén van, mint a végén, de én szeretnék elkezdeni egyetemre járni. Azt még nem tudom megmondani, hogy mit tanulnék, de érdekel a sportszervezés, eseményszervezés. A 2027-es vb-n mindenképpen szeretnék ott lenni Ausztriában, tehát bárhogy is lesz az olimpián, a sport nem áll le. Remélem, egyetem mellett is képes leszek edzeni és a 2030-as Olimpiára is fókuszálni.

Ha egyetemre mennél: a síszezon jó része pont a vizsgaidőszak alatt van. 

Igen, és éppen ezért halogattam még a tanulást, mert nagyon sok időt fektettem a snowboardozásba. Jelenleg 0-24-ben erről szól az életem, viszont teljesen nem akarom elengedni. Olyan egyetemre szeretnék menni, ahol azért beleférhet mellette a sport.

Van magaddal szembeni elvárásod az olimpián? 

Már az is nagy öröm, ha kijutok Cortinába, komolyabb elvárásokat inkább majd a 2030-as téli játékokra tudnék megfogalmazni. Amit tudok, hogy a nyitóünnepségen mindenképpen szeretnék ott lenni, mert olyasfajta, fantasztikus élmény lehet, amit sosem felejt el az ember.

Gondoltál rá valaha, hogy kipóráld magad olyan számokban, mint a Kamilla?

Nem, számomra nagyon félelmetes, amit ő csinál.

Innen nézve a cross is az. 

Igen, de a levegőben pörgés a crossnál jóval félelmetesebb. 

A crossról viszont azt gondolja a külsős, hogy ha valakinél elszakad a cérna, akkor kilöki a másikat.

Előfordulhat, de egyre kevesebbszer, mint régen. Van sárga és piros lap, az utóbbi két évben pedig nagyon szigorúak lettek a bírók. Az persze előfordul, hogy mondjuk egy kanyarban nem tudod megtartani az ívedet, és emiatt nekimész a másiknak, de ez nem szándékos ütközés. Sosem csúsztam olyan futamban, ahol lapot osztottak ki, fiúknál ez inkább előfordul. A crossban sportszerűség van, és mindenre szigorú szabályokat írtak: nem nyúlhatsz hozzá a másikhoz, nem érhetnek össze a kötések, nem érhet össze a deszka, és a többi. A rajtban meg kell tartanod a sávodat, utána viszont mindenki azt csinál, amit akar, de például ha fönt kezded el az ívet, és utána hirtelen úgy döntesz, hogy na akkor én most így bevágok mindenki más közé, akkor lehetnek problémák.

Van olyan része a versenynek, amire azt lehet mondani, hogy a végeredmény szempontjából a legkritikusabb, például hogy nagyon fontos a rajt, mert ha azt elszúrod, akkor lőttek az egésznek? 

Nincs, mert minden pálya másképpen van építve, és az edzés után tudod, hol vannak azok a pontok, ahol lehet előzni.

Számít, ha ismered az ellenfeleid stílusát? Előfordul olyan, mint például a boksznál, hogy a sportolók nézik az ellenfelek meccseit, és kitalálják, hogyan kell küzdeni ellene. 

Edzőtáborokban az edzők videóznak, és persze nemcsak a nevelt sportolójukat, hanem mindenki mást is. A videókat megnézzük, néha számunkra is hasznos technikai elemeket gyűjtünk ki, vagy épp azt figyeljük meg, hogy egy-egy versenyző szerintünk mit csinált rosszul. 

Másféle technikai tudás kell a crosshoz, mint az egyéni, alpesi számokhoz?

Aki óriás műlesiklásban jó, annak a cross is jól mehet. 

Idegtépő a felkészülés az olimpia előtti versenyekre? 

Igen, mert ezeken dől el, hogy milyen irányban mozdulok el a ranglistán. Nagyon jó lenne, ha előrébb lépnék, és szerintem meg is van erre a lehetőségem. 46 pontom van, és aprók a különbségek, tehát éppen akkora esélyem van előrébb kerülni, mint hátrébb. Oda kell tennem magam Olaszországban és Kínában is.

Edzőként az apukádon kívül is segít valaki? 

Igen. Van egy amerikai edző, akivel nagyon jóban van, és szoktak együtt dolgozni. Ő Amerikában kezdte el azt, amit apa itt Európában, de ő csak amerikaiakat edz, akik nincsenek benne a válogatottban, de mindenképpen szeretnének versenyezni. Felépített egy csapatot. Ezen kívül itt Budapesten segíti a felkészülésemet egy kondicionáló edző.

Előfordul, hogy a két “havas” edződ mást mond? 

Igen, de azt nagyon élvezem, mert két embertől kapom az információt, és ha apával mondjuk éppen nem olyan egyszerű együtt dolgozni, akkor jó, hogy van még ott valaki.

Ez egy nehéz helyzetnek tűnik, hogy apukád az edződ, mert ha edzőként instruál, akkor abban a helyzetben “mégsem lehet az apukád, és te sem lehetsz a lánya”. 

Nehéz helyzet, ez tény, de azt is figyelembe kell venni, hogy ő nagyon ért ehhez, és nagyon sokan szeretnének vele dolgozni, a kanadai versenyzőkkel elért eredményei pedig azt mutatják, hogy ért ahhoz, amit csinál. És nagyon jól tud ő maga is snowboardozni.

Vita azért van? 

Persze. És anya például pontosan tudja is, hogy ha edzőtábor alatt hívom, akkor valami történt, valamin összekaptunk apával. 

Ez normális.

Igen. És azt is hozzá kell tenni, hogy ő leginkább csak miattam edző már. A 2022-es pekingi olimpia után abba akarta hagyni az edzősködést, de maradt.

És ha folytatni akarod, akkor, gondolom, kénytelen ő is maradni. Vagy el tudod képzelni azt, hogy más legyen az edződ?

Elképzelni el tudom, de biztos vagyok benne, hogy az egy teljesen más világ lenne. Cortináig biztosan marad, a folytatásról pedig egyelőre nem beszéltünk. 

El tudod képzelni, hogy te is a snowboard környékén dolgozz egyszer? Amellett, hogy apukád edző, az anyukád a pszichológusi hivatása mellett dolgozik a Magyar Snowboard Szövetségnél. Az ő példájukon egyenes út lehet, hogy a hósport környékén maradj. 

Mai fejjel azt mondanám, hogy nem szeretnék. Az elmúlt pár évben előfordult, hogy síiskolában oktattam boardot, hiszen Ausztriában már letettem az oktatói vizsgát, tavaly pedig a TF-en elvégeztem az edzőit is, tehát maradhatnék. De nem hiszem, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. 

Hobbiból azért eljársz majd? 

Persze, hiszen most is járunk. Tény, hogy jobban szeretem, ha reggel 6 óra van és friss a pálya, mint amikor várni kell a felvonóra és tömeg van, de ettől még szeretek snowboardozni, és szeretem, hogy családilag is járunk.