Miért csak másfél éves mandátumról van szó?

Egyrészt mert a programunk ennyi időt fed le, másrészt mert még májusban kértünk egy alapszabály-módosítást a kötelező éves küldöttgyűlésen, amiben rögzítettük, hogy a következő mandátum tizennyolc hónapra szól. Azért szavaztuk meg még tavasszal a módosítást, hogy szeptemberben emiatt ne kelljen külön küldöttgyűlést tartani. A gyűlés pénzbe kerül, és szeretnénk a pénzt értekezletek helyett a versenyzőkre költeni. Itt meg kell jegyeznem, hogy egyrészt bármennyi pénzünk van, az sajnos mindig kevés, másrészt a szövetség hivatalos dolgozóin kívül itt mindenki pro bono végzi a munkáját, hogy a lehető legtöbb pénzt bent tarthassuk a rendszerben. Szeretnénk a sísport témáját legalább a szeptember és az április közötti időszakban az ingerküszöb fölött tartani, és nem azzal akarunk bekerülni a hírekbe, hogy a szövetségnek megint két elnöke van egy időben. A renoménknak jót tehet a Síbál is, melyet november 30-ra szervez Fehér Gyula, a Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter elnöke, vagy például az Après Ski Soirée / Winter Festival és amatőr jótékonysági síverseny a Máltai Szeretetszolgálat támogatására a Normafánál 2024. december 28-án. Fontos, hogy a szezon kezdetétől a velünk kapcsolatos hírek benne legyenek az újságokban.

Mik a szövetség tervei a 2024/25-ös szezonra, és ez mennyiben kötődik a 2026-os cortinai téli olimpiához?

A szezon már elkezdődött a déli féltekén szervezett nyári versenyekkel. Kétfelé mentek a versenyzőink, Úry Bálint Ausztráliában és Új-Zélandon volt, ahol két versenyen tudott indulni. Számos világkupást megelőzött, összetett értékelésben pedig nyolcadik lett. Leitgeb Richard és Bányai Attila eközben Dél-Amerikában volt: Richard magyar szempontból történelmet írt, mert megnyert egy nyolc futamból álló kontinentális kupát szlalomban, Attila pedig Super G-ben ért el jó eredményeket. A déli féltekén versenyezni jó, ugyanis a kevesebb induló miatt alacsonyabb rajtszámmal lehet indulni, és jó pontokat lehet gyűjteni. Jelenleg azt várjuk, hogy Tóth Zita és Leitgeb Richard mellett Úry Bálint is bekerüljön a világranglistán a top 150-be, ami egyáltalán nem esélytelen. Idén még Olaszországban és Ausztriában is lesznek világkupafutamok, sőt decemberben pótoljuk a márciusban elmaradt magyar bajnokságot is Ausztriában. Ezek mind-mind pontszerző versenyek.

Számítotok rá, hogy a világkupa jelenlegi két magyar versenyzője végig tudja siklani a szezont?

Igen, és nagyon jó eredmény lenne, ha bármelyikük be tudna kerülni a második futamba. A második futam azt jelenti, hogy bekerültél a top 30-ba, ami egyrészt remek világkupapontot jelent, másrészt javít a világranglista helyezésen, harmadrészt plusz olimpiai, illetve vb-kvótát szerezhet az országnak.

2025-ben az északi világbajnokságot a norvégiai Trondheimben tartják, a biatlont a svájci Leinzerheideében, az alpesit pedig Ausztriában, Saalbachban. Mindhárom vébén lesznek magyar indulók?

Igen. A kvalifikáció viszonylag egyszerű, és általában majdnem minden sportolónk teljesíti, alpesiben számonként általában egy versenyzőnk indul. A szabályzat szerint egy nemzet négy versenyzőt, és ha van neki, akkor a címvédőjét indíthatja, de utóbbi szabály ránk sajnos nem vonatkozik. Technikai versenyszámokban a világranglista első hetven versenyzője automatikusan, ők minden kvalifikáció nélkül bekerülnek, és van még a négyes nemzeti kvóta. A világbajnokságot megelőzi egy kvalifikációs technikai verseny százhúsz síelő részvételével, ebből az első harminc kvalifikál a vb-re. A franciák, a németek, az osztrákok és a norvégok általában nem indulnak ezen a versenyen, mert eleve bent vannak az első hetvenben a négy nemzeti kvótával, de mondjuk ha a cseheknek csak kettő van bent, akkor biztos indít kettőt rajta. A hetven plusz harminccal jön ki a vb száz indulója, ezt követően pedig a döntőbírónak és egy technikai delegációnak a dolga, hogy megmondja, még mennyi embert tud a rajtba engedni, de általában százhúsz versenyző jön össze. Az alpesi magyar fiúk a technikai számoknál jó eséllyel indulhatnak négyen Saalbachban.

Leitgeb Richard a 2024/25-ös szezontól versenyez magyar színekben, viszont ő született osztrák. Hogyan került a magyar csapatba?

Két éve kapott magyar állampolgárságot, a versenyeztetése még az előző elnökség döntése volt. A képlet egyszerű, mert ha megnézzük a FIS-ranglistán a magyar versenyzőket, akkor pillanatnyilag ő áll a legelőkelőbb helyen. Richard azért síel magyar színekben, mert a karrierje megállt Ausztriában, egyszerűen nem tudott tovább fejlődni. Megvolt a minimális pontja ahhoz, hogy az osztrák szövetség benevezze kontinentális kupákra, világbajnokságra vagy világkupára, de nem nevezték be. Voltak szép eredményei, például osztrák zászló alatt nyert Universiadét, ami szép győzelem, de pontok szempontjából nem igazán befolyásol semmit. Néha indulhatott világkupa versenyeken, de nem túl ideális körülmények között, ugyanis egyes esetekben alig pár nappal a verseny előtt tudta meg, hogy indulhat. Kevés volt a felkészülési ideje, nem tudott eleget törődni a lécével, sőt mentálisan sem tudott igazán felkészülni, az idő szűke miatt pedig nem tudta úgy felhozni magát, hogy a legjobb oldalát mutassa. Külső körülmények is zavarhatták, például hátsó rajtszámmal indult meleg időben, és puha pályán kellett csúsznia, amin szinte lehetetlen jó eredményt elérni. Abbahagyta a versenyzést, majd kapcsolatba került a magyar szövetséggel és magyar versenyzőkkel is, sőt Trunk Tamással az edzőjeként foglalkozott. Rálépett egy útra, ami nyílegyenesen vezetett oda, hogy megkérdezze a magyar szövetséget: mit gondolnak arról, ha hozzánk igazol? Nyitott kapukra talált.

Harminc éves, és a FIS szabályai szerint az aktív versenyzésből kimaradt neki két szezon. Nem számít idősnek?

Tény, hogy nem fiatal, de nem is idős, ebben a korban viszont még nagyon jó eredményeket lehet elérni. Motivált és boldog, azt mondta, hogy most érzi először úgy, hogy ténylegesen mögötte áll egy szervezet. Örül, hogy szabadon tud versenyezni, és nem azon kell izgulnia, hogy kap-e lehetőséget vagy nem. Amíg a világranglista első százötven helyén egyedüli magyarként szerepel, addig a csapatban a pozíciója megkérdőjelezhetetlen. Bízom benne, hogy a szezonban több magyar versenyző is bekerül a top 150-be, és lesz több kvótánk.

Hatéves korod óta síelsz, voltál korosztályos válogatott és ötszörös felnőtt magyar bajnok, indultál az 1991-es világbajnokságon Saalbachban és 1989-ben Coloradóban, dolgoztál edzőként, a végzettséged szerint pedig jogász vagy. Ennek a csomagnak melyik része a legfontosabb abból a szempontból, hogy segíti is a munkádat?

Tulajdonképpen mindegyik. A sísport és az edzőim nekem rengeteget adtak, sőt meghatározták az egész életemet. Nemcsak a magyar edzők, hanem a a külföldiek is. Három évig voltam a schladmingi Skihandelsschule növendéke, az osztálytársaim közt olyan fantasztikus sportolók voltak, mint Fritz Strobl vagy Hans Knauss. (Előbbi olimpiai bajnok 2002-ben Salt Lake Cityben, utóbbi az 1998-as naganói játékok ezüstérmese – a szerk.) Az aktív versenyzői pályafutásom végeztével edzősködtem, utánpótlás versenyzőkkel foglalkoztam, és többjüket vittem nemzetközi versenyekre. Úry Bálintot például Svájcba, és ezért is nagyon szoros a kapcsolatom velük. Az edzői karrierem végeztével kerültem a szövetségbe, dolgoztam például a fegyelmi bizottságban, majd az elnöki poszt előtt négy éven keresztül voltam elnökségi tag. Amikor dr. Fürstner József korábbi elnök eldöntötte, hogy nem akar indulni a következő tisztújítón, akkor döntöttem úgy, hogy elindulok. A jogi végzettség és a versenyzői múlt szerintem jól kiegészítik egymást, mert két oldalról tudok vizsgálni egy-egy esetet. Ha például menet közben a sípályán egy versenyző mond valami nyomdafestéket nem tűrőt, akkor tudom, hogy az milyen súllyal esik latba egy fegyelmi ítéletnél, de azt is tudom, milyen megélni magát a helyzetet a pályán. Ismerni kell a környezetet, és úgy vélem, ez az egyik oka, hogy hiteles jelölt voltam.

Titkos szavazással, 38-27 arányban választottak meg dr. Vámos Attilával szemben, ami jelentős különbség. Mi lesz 2025 májusában? Elindulsz a következő tisztújítón?

Nem tudom rávágni, hogy igen vagy nem. A munkát igazából csak most kezdtük, és rengeteg tennivalónk van, ami nagyon motiváló. Tartoztam ezzel azoknak az embereknek és a sítársadalomnak is, akik miatt ez az ember lett belőlem. A tisztújító küldöttgyűlés általában arról szól, hogy a jelöltek bemutatkoznak, elmondják, hogy kik ők, honnan jöttek, mit csinálnak, majd megköszönik előre, ha támogatják őket. Nálam ez másképpen volt: kiálltam, mondtam, hogy “sziasztok, nem szeretnék magamról beszélni, hiszen ismertek, köztetek nőttem fel.” Arról beszéltem, hogy mit és kikkel fogunk csinálni 18 hónap alatt, már amennyiben nekünk adnak bizalmat. Bemutattam azokat, akik szintén pro bono alapon segítenék a munkámat és a sísportot, ez rajtam kívül még kilenc embert jelentett. És azt képzeld el, hogy mind a tízünket megválasztották. Ezt azért kell elmondani, mert a szövetség történetében nagyon sokszor voltak elnökségi tagok politikusok vagy üzletemberek… olyanok, akiktől azt vártuk, hogy majd külső forrásokat hoznak ide, és milyen jó lesz nekünk, de sajnos általában csalódnunk kellett. Nem egészen két hónapja töltöm be az elnöki tisztséget, ennyi idő alatt pedig többet dolgoztam a szövetségnek, mint az elmúlt négy évben összesen. Eredetileg úgy terveztem, hogy heti nyolc órában foglalkozom a szövetséggel, ebből lett a heti harminc-negyven, és mindez a rendes állásom, a civil foglalkozásom, a családom mellett. Sokfelé kell megfelelnem, ezért próbálunk egy hatékony rendszert behozni a szövetség életébe. Az engem támogató csapat tagjai kivétel nélkül emocionális alapon kötődnek ehhez a sporthoz, és úgy is állítottuk össze az elnökséget, hogy mindenki egy bizonyos szakterületért felel. Nem akarok egyszemélyes hivatal lenni, és nem akarom az összes döntést saját magam meghozni, mert az egészségtelen. Nagyon remélem, hogy a mostani harminc órán túli heti munkám visszaesik nyolc-tizenhat órára, mert amellett már tudom a saját életemet és a saját munkámat is csinálni. Ha ez sikerül, akkor megfontolom, hogy még egyszer elfogadjam a jelölést. Meg kell jegyezni: mindig van alkalmasabb, és mindig van jobb jelölt, csak nem biztos, hogy az a valaki el is vállalja. Most engem szavaztak meg, és én vállaltam el. 2025 májusáig pedig ez így is marad.

A Magyar Sí Szövetség elnöksége
Elnök: dr. Csák Levente (jogász, Külker SC és a Rozmaring SE korábbi alpesi versenyzője, ötszörös felnőtt magyar bajnok, üzletember)
Alelnök: dr. Bajáky Tamás (sportjogász, a Magyar Labdarúgó Szövetség nemzetközi átigazolási ügyeit intézte, korábban válogatott síelő)
Főtitkár: Petrahn Barbara (olimpikon atléta)
Elnökségi tagok: Pignitzky Dorottya (a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, az édesapja, a Magyar Sí Szövetség főtitkára volt), Panyik Dávid (Futó és biatlonos volt, az északi szakággal dolgozik. Altenmarktban él, az Atomic sígyárban a cipők fejlesztéséért felelős részlegen dolgozik.), Mikó Gergely (a Normafa Park igazgatója, a szövetség szabadidősportért felelős részét vezeti), dr. Barta Csaba (alpesi szakágért felelős elnökségi tag, a Rozmaring SE korábbi versenyzője, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem alpesi sí szakedzői képzésének vezetője), Fülöp András (gazdasági ügyek, a Külker SC egykori síelője, Deloitte Zrt. korábbi vezetője)
Ellenőrző Bizottság elnöke: dr. Mile Lajos (ügyvéd, a KSI biatlon szakosztályának vezetője)
Ellenőrző bizottsági tagok: dr. Kovács Zsófi (a Rozmaring SE korábbi alpesi síelője, felnőtt magyar bajnok, ügyvéd), Perényi Petra (a BBTE és MESE korábbi alpesi versenyzője, okleveles közgazdász)