A kutatás, melyet Dušan Materić, a németországi Lipcsei Helmholtz Környezetkutató Központ (UFZ) mikroműanyagok és nanoműanyagok kutatócsoportjának vezetője tett közzé 2025 januárjában, egy újszerű „polgári tudományos” megközelítést alkalmazott, amelynek során képzett hegymászókat vontak be hóminták gyűjtésére elszigetelt, szinte megközelíthetetlen helyeken. Az eredmények arra utalnak, hogy apró műanyag részecskék szállnak a légkörben és rakódnak le a gleccsereken – az egykor érintetlennek hitt területeken.

A kutatók a mintákat egy fejlett tömegspektrometriás módszerrel elemezték, és a 14 vizsgált helyszín közül ötnél mutattak ki nanoműanyagot. A leggyakoribb szennyező anyagok a gumiabroncsok kopórészecskéi (41%), a polisztirol (28%) és a polietilén (12%) voltak – a fogyasztási cikkekben és ipari alkalmazásokban széles körben használt anyagok. A legmagasabb koncentráció egyes helyeken elérte a 80 nanogrammot milliliterenként.

Mi a nanoműanyag, és honnan származik?

A nanoműanyagok olyan apró műanyag részecskék, amelyek mérete egy mikrométernél is kisebb. Dušan Materić szerint a tengerekben található makro- és mikroműanyagok idővel lebomlanak nanoműanyagokká, amelyeket a hullámok és buborékok a légkörbe juttatnak. Innen a szél és a légáramlatok segítségével akár a legtávolabbi gleccserekre is eljuthatnak.

Hogyan kerülnek a nanoműanyagok a gleccserekre?

A kutatók a norvégiai NILU Környezetkutató Intézettel együttműködve vizsgálták a nanoműanyagok eredetét. A „Flexpart” nevű részecske-szóródási modell segítségével szimulálták a légköri szállítást, figyelembe véve a szélmintákat, hőmérsékletet és légnyomást. Az eredmények szerint a nanoműanyagok több mint fele az Atlanti-óceánból származik, míg a szárazföldről legnagyobb mértékben Franciaország (több mint 10%), Spanyolország és Svájc járul hozzá a szennyezéshez.

Dušan Materić és csapata már tervezi a kutatás kiterjesztését. Minta gyűjtés folyik az Antarktiszon, Új-Zélandon és a Himalájában is, hogy jobban megértsék a nanoműanyagok globális terjedését. A jövőbeni tanulmányok segíthetnek feltárni, hogyan hatnak ezek a részecskék az ökoszisztémákra és az emberi egészségre.